Beszámoló a lengyelországi tapasztalatcseréről

Beszámoló a Pannon Régió küldöttségének lengyelországi tapasztalatszerző útjáról

Sziasztok, Laci vagyok alkoholista!

Az A.A. Pannon Régió 2021. évi Konferenciája azt a feladatot adta a régió Választmányi Szolgálatának (VSZ), hogy vegye fel a kapcsolatot a lengyel A.A. Szilézia Régiójával (Katowice), és szervezzen meg egy tapasztalatszerző utazást hozzájuk, hogy megtudjuk, hogyan működnek a területi szerveződések lengyel társainknál. 

A kapcsolatfelvétel megtörtént, a válasz is megjött, hogy szívesen látnak bennünket azon a műhely találkozón, melyet a Galicia Régió (Krakkó), illetve annak Malapolska csoportközösség (intergroup) szervez egy háromnapos találkozó keretében Tenczyn-ben. 

A megnyitó előtt tartottunk egy rövid „saját” műhelygyűlést, ahol összeállítottuk megválaszolásra váró kérdéseinket, angol nyelven, közben megérkezett a tolmácsunk is, Pápán élő, Krakkóban dolgozó társunk. 

A megnyitó pontosan úgy zajlott, mint nálunk, annyi különbséggel, hogy mindenki bemondta józanodó napjai számát. Mivel voltunk vagy százan, eltartott egy darabig. Este még beültünk egy „nyitott mikrofon”-szerű gyűlésre, és ezzel véget ért az első nap. 

Szombaton szintén gyűlésekkel kezdtünk, melyeket szinkron-fordítás tett érthetővé számunkra, majd sor került a találkozásra a helyi (Malopolska), és a két régió (Galícia, és a szomszéd Szilézia) képviselőivel, valamint a Lengyel Országos A.A. szolgálattevőjével, aki az információátadásért felelős. 

Arra a kérdésre, hogy miért alakultak a területi szervezetek, azt a választ kaptuk, azért, mert szükség volt rájuk. Akkorára nőtt a közösség, hogy már nem lehetett hatékonyan működtetni a nagy egészet. Ezért alulról, a csoportoktól indult a kezdeményezés, amihez az angol és német tapasztalatokat vették igénybe. Azt, hogy ez egészen pontosan hogyan ment végbe nem tudták megmondani, hiszen ezek a dolgok negyven éve történtek. Viszont ígéretet kaptunk rá, hogy a következő találkozásra ennek is utánajárnak. 

A régiók működésével kapcsolatban rávilágítottak arra, hogy azért tudják ilyen kiválóan működtetni a rendszert, mert hagyják működni annak alkotó elemeit. Tehát mindenki a maga szintjén, a saját dolgával foglalkozik, az országos az egésszel, a régió a nagy egész egy részével, a csoportközösség egy kisebb részével, a csoport pedig csak a csoport dolgaival. 

Sokkal mélyebben nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert Kriszta társunk írt egy jelentést az elhangzottakról, amit elvileg minden csoport megkapott. Egyetlen megjegyzés, amit az országos szolgálattevő társunk mondott: miután beindultak a kisebb egységek, az új csoportok alakulása is meglódult… 

Az egész rendezvényt jellemezte a hozzáértő, alázaton és szereteten alapuló profizmus. Igaz ugyan, hogy a mi közösségünk fiatalabb jó pár évvel, de ezt nem okvetlenül kell hátrányként megélni. Azt gondolom, hogy semmi mást nem kell tenni, mint amit az egész A.A. tesz a megalakulása óta: ötletel, kísérletezik, és mindenek előtt megosztja a megszerzett tapasztalatokat a mindenkori feladataival kapcsolatban. Ettől lehet az, hogy a „követőknek” már nem kell végigkínlódni dolgokon, mert van már recept a kudarc elkerülésére. 

Favágó Laci