Összefoglaló a régiókkal kapcsolatos találkozókról

Mint nemzetközi kapcsolattartó, Kriszta társunk részt vett a Lengyelországban, Tenczyn-ben 2022. június 24. és 26. között megrendezett találkozón, amiről írásos beszámolót készített. Az alábbiakban ennek összefoglalóját közöljük.

A találkozó regionális találkozó volt, a Galícia Régió, azon belül pedig a Malopolska Intergroup csoportközösség szervezte, melyen a műhelymunkára helyezték a hangsúlyt. A műhelymunka során a következő témákat dolgozták fel: A Negyedik, Ötödik és Hatodik Lépés, a Kilencedik Hagyomány, és a Kilencedik és Tizedik Világszolgálati Elv. Ennek megfelelően 6 műhelygyűlést és 5 A.A.-gyűlést tartottak a három nap alatt. Mindkét gyűléstípushoz egy idézet kapcsolódott valamelyik A.A.-irodalomból, valamint 3 kérdés, amelyre a megosztások épültek. Pénteken egy rövid megbeszélést tartottak a lengyel régiós összekötővel, aki segített felkészülni a másnapi megbeszélésre.

Lengyel barátaink szombat délután egy külön megbeszélés keretében fogadták a magyar A.A.-sokat, lehetőséget adva, hogy feltehessék kérdéseiket. Ezen a megbeszélésen a lengyel régiós és csoportközi szolgálattevők, a Pannon Régió képviselői, a lengyel Nemzetközi Küldött, és Kriszta, mint a magyarországi Nemzetközi Küldött vettek részt. A fő kérdések a régiósodás tapasztalataira vonatkoztak.

A lengyel A.A.-közösség a következő okokból döntött a régiósodás mellett: Lengyelország nagy, túl sok csoport volt, amelyek küldötteket delegáltak a küldöttgyűlésekre, technikailag nehéz lett a küldöttgyűlések lebonyolítása, illetve nagyon sok küldött nem ment el a küldöttgyűlésekre. Ennek következményeként sérült a csoportok közötti egyenlőség – ahogyan ők fogalmaztak: a közvetlen demokrácia közvetetté vált.

A kezdeményezés alulról indult, először intergroup-ok (csoportközösségek) szerveződtek, majd ezek már az Országos A.A. ajánlására, annak segítségével szerveződtek tovább régiókká.

A lengyel A.A.-közösség segítséget kért külföldi (USA, Anglia) A.A. közösségektől, és ezen közösségek jól működő megoldásait, tapasztalatait vette alapul a szerveződés során.

Lengyelországban jelen pillanatban 13 régió működik, 2013-ban pedig megalakult a 14. A.A. „Európa” Régió, amelynek székhelye Brüsszelben van, és amely a külföldön élő lengyeleket tömöríti. Ebben a 13 régióban 2650 A.A.-csoport vesz részt, amelyek csoportközösségeket alkotnak, földrajzi közelség alapján. A csoportközösség (intergroup) több, egymáshoz közel működő A.A.-csoport önkéntes szövetsége. A Galícia Régió például 8 csoportközösségből áll, mindegyik különböző számú önálló A.A.-csoportból.

A csoportközösség főbb feladatai a következők:

• Információs találkozókat szervez az A.A.-ról különböző szakmai csoportok (katonák, rendőrök, kórházak, börtönök, szociális gondozók, családsegítő szakemberek, igazságügyi dolgozók, tanárok, papok) számára.
• Megszervezi az irodalom terjesztését.
• A régió a különböző csoportközösségek segítségével – a hagyományos találkozók mellett – folyamatosan szervez a mostanihoz hasonló, a műhelymunkára koncentráló találkozókat. Ez ugyancsak földrajzi alapon történik.

A régiók, ill. csoportközösségek a következő módon tagozódnak be az országos A.A.-ba: a csoportok lelkiismerete meghozza döntését az A.A. egészét érintő kérdésekben. A csoport-küldöttek elviszik a csoport lelkiismeretének döntését a csoportközösségbe, ott szavaznak, a csoportközösség küldöttei ezt tovább viszik a régióba, ott is szavaznak, végül a régiós döntést a régiós küldött elviszi az Országos Küldöttgyűlésre.

Így az Országos Küldöttgyűlésen már csak a 13 régiós küldött szavaz, mégis az egész A.A.-közösség képviselteti magát azokban az ügyekben, amely az A.A. egészét érintik. A csoport, csakúgy, mint a csoportközösség és a régió, a saját ügyeit érintő kérdésekben saját maga dönt.

Lengyel társaink tapasztalatai szerint ez a rendszer nagyban növeli az üzenetátadás hatékonyságát. Például, sokkal könnyebben kihasználhatóak a személyes kapcsolatok régiós szinten a szakemberek megnyeréséhez, intézményekhez való bejutáshoz, ami segíti, hogy az üzenetünk eljusson a még szenvedő alkoholistákhoz. Ugyanakkor, ez segíti a csoportok közötti kommunikációt is, sokrétűbbé és élőbbé téve azt. A csoportközösségeknek ugyanúgy, mint a régióknak, vannak saját szolgálatvállalói, de vannak olyan szolgálatok, amelyek országos szinten maradnak, például az irodalmak fordítása és kiadása. Mivel több szolgálattevő van, jobban eloszlanak a feladatok.

A Hetedik Hagyomány útja a régiós rendszerben a következő. Minden A.A.-csoport szabadon eldöntheti, hogy hogyan gazdálkodik a pénzével. Erre több lehetőség van:

• A csoport megtartja, ami neki kell, a többit elküldi a csoportközösségnek.
• A csoportközösség megtartja, ami neki kell, a többit elküldi a régió számlájára.

• A régió szintúgy megtartja, ami neki kell a többit pedig elküldi az országos számlára.
• Az országos számlához alszámlák tartoznak: minden régiónak van sajátja.

Bármely csoport küldhet pénzt közvetlenül a régiónak, és bármely csoport küldhet pénzt közvetlenül az országos számlára. A lengyel A.A. pénzügyeit egy civil szervezet intézi, melyet ők alapítványnak neveznek (nem egyesületnek, mint a miénket).

Minden A.A.-csoport eldöntheti, hogy kíván-e csoportközösséghez, vagy régióhoz tartozni, semmi sem kötelező. A lengyelországi A.A. tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a régiósodás segíti az A.A. elsődleges célját, az üzenetünk terjesztését, egyre szélesebb körben. Ugyanakkor a régiósodás sokat segít abban is, hogy az új, kezdő csoportok minél több segítséget kapjanak az induláshoz.

Megtudtuk azt is, hogy nem feltétlenül szükséges csoportközösségeket alkotni, ha egy adott ország mérete ezt nem indokolja: ezek nélkül is lehetséges régiókat létrehozni.

Kriszta társunk további észrevételei:

„Ami számomra még érdekes volt, és többször tapasztaltam külföldi online vagy élő gyűléseken, hogy a gyűlés végén a gyűlésvezető feltette a kérdést, hogy ki vállal szponzorálást. Akik feltették a kezüket, azokhoz nyugodtan oda lehetett menni, kérdezni őket, vagy felkérni őket szponzornak.

Arról is beszámoltak, hogy amikor – üzenetátadási céllal – megkeresnek egy intézményt, akkor a józanodók egy támogató szakemberrel együtt mennek oda, aki önkéntes alapon végzi ezt a munkát. Ők úgy fogalmaztak, hogy ezek az emberek az „A.A. barátai”, nem alkoholisták, de valamiért az A.A. ügye nekik is szívügyük. Ezek lehetnek orvosok, tanárok, ügyvédek, szociális szakemberek, bárki, aki ellenszolgáltatás nélkül támogat minket, és ajánlja az A.A.-t az adott intézményvezető szakembernek. Ezek a szakemberek rendszeresen nyilatkoznak a médiában, a tv-ben interjúkat adnak, és arról beszélnek, hogy az ő tapasztalataik szerint az A.A. valóban segíteni tud az alkoholproblémával küzdő embereknek.

Esetenként A.A.-tagokkal is készülnek interjúk, háttal mutatva őket, megváltozott keresztnévvel, az anonimitás maximális védelmével. Mutattak ilyen interjúkat nekünk, többet is, ezek a YouTube-on bármikor visszanézhetőek.

A találkozón az egyik gyűlésen külön felhívták a figyelmet arra is, hogy az alkoholista mellett szenvedő családnak is szüksége van segítségre, elmondták, hol lehet beszélni az Al-Anon-osokkal és az ACA-sokkal. Az Al-Anon csoportok működtetnek ezen kívül tíznél több Ala-Teen csoportot is, amelyeket szakemberek és Al-Anonosok vezetnek, és gyermekeknek nyújtanak segítséget, akik még nem elég idősek az ACA-hoz. Szoros együttműködés van ezen csoportok és az A.A. között. Mindkét csoport tartott gyűlést, akárcsak nálunk.

Ami a fent említett lengyel tapasztalatokat illeti, meglátásom szerint a magyar A.A.-ban nem szükséges csoportközösségeket létrehozni, hiszen nem vagyunk akkora létszámban, ami szükségessé tenné ezt a szerveződést. A régiókkal kapcsolatban nem csupán lengyel tapasztalatokról van szó, hanem szinte a világ minden országában léteznek régiók. A lényeg az, hogy mindenhol a csoport lelkiismerete kell, hogy kifejezésre jusson, és a spontán szerveződés alapja az, hogy minden csoport önállóan dönti el, hogy részt kíván-e venni ebben. Véleményem szerint a magyar A.A.-nak hasznára válna a külföldi példákat alapul véve nyitni a régiók ügyében, ahol a személyes kapcsolatok jobban kifejezésre jutnak, s erről a lengyelek tapasztalata is meggyőzött.”